Maya Játékelemek

A Maya Játszópark már az impozáns bejáratával is hirdeti, hogy aki ide látogat egy különleges világba csöppen. Az Avalon Parkban megépült játszóparadicsom több szempontból is egyedülálló, hiszen Magyarországon még soha nem épült beltéri játszóstruktúra kültéren, és nincs hasonló 3D tematikával ellátott játszóházi struktúra sem, maya maszkok, sziklák, kövek, függőhidak díszítik a struktúrát, elrejtve ezáltal a “ketrec-hatást”.

A Maya Játszóparkban olyan változatos, élvezetes, mozgásra ösztönző, kihívásokkal teli játszóeszközöket telepítettünk, amelyek által a gyermek fejlődik.

A gyerekek belépve a játszóparkba megrohamozzák a labirintust, és önfeledten szaladgálnak a különböző akadályok között, felmásznak a tornyokba és lecsúsznak a csúszdán. De ennél sokkal több az, amit ezek az eszközök nyújtanak. A saját korlátaikat lépik át egy-egy eszköz használata során, megtanulnak odafigyelni a kisebbekre, esetlegesen megélik, hogy milyen érzés segíteni a másik gyereknek, ha elakad valamelyik akadálynál.

A szülők eközben nyugodtan ülhetnek, beszélgethetnek a büfében, hiszen biztonságban tudhatják gyermekeiket. Ha pedig bekapcsolódnak a játékba, akkor együtt élhetik át azt a pillanatot, amikor a gyermekük a belső határait átlépve lecsúszott a hosszú spirál csőcsúszdán.

Az 5–7 éves kor közötti időszakot a normál fejlődésben is a különösen intenzív mozgásfejlesztés időszakának nevezik. A mozgásfejlődés és az általa közvetített ingerek is hozzájárulnak az agy hierarchikus fejlődéséhez, amelynek a végeredménye a személyiségfejlődés. A finomabb szem–kéz koordináció, amelyre például a tárgykezelés épül, csak a már meglévő „durvább” szem–test koordináció bázisán jöhet létre. A felsorolt mozgásformák tehát előfeltételét képezik a finomabb motoros mintázatok kiépülésének. Kisiskolás korban a mozgás és a cselekvés fejlődésében az ún. nagymozgások kisgyermekkorban elért szintjének megerősödése, a fejlődés fokozatos folytatódása figyelhető meg. A test arányosságának javulása és a sok mozgásgyakorlás együttesen egyre kecsesebbé váló testmozgást eredményez. A későbbiek során a mozgásos cselekvések meghatározó szerepe ugyan valamelyest csökken, de az emberi szervezet működése és a személyiség egyensúlyának megtartása szempontjából jelentősége az élet során mindvégig megmarad.